13.fejezet

Anna 




- Lauren, itt van és találkoztunk! - mondom, és közben fel-alá járkálok

- Hé, Anna,és akkor mi van? Hiányzott, hát itt van, békülj ki vele! - magyarázz - állj már meg az istenít
- Nem, Lauren, nem tudok leállni! Béküljek ki vele? Nem tudom, annyira különbözünk, Lauren, nem működne
- Egyszer már működött, nem?
- És azért lett vége, mert túlságosan is különbözünk. Mit gondolsz mindkettőnknek más volt fontos. Neki a zene, nekem az egyetem. És ott a betegségem, ott a múltam sérülése - jegyzem meg, és felveszem a cipőmet. Megnézem magam még a tükörben, a táskámat a vállamra veszem, köszönök, és már itt sem vagyok. Irodalom történet óráról nem szeretnék elkésni, de persze jó vall  előbb ott leszek mint kéne. Az egyetem épületében megkeresem a termet, és leülök. Az első sorban foglalok helyet, és előveszem a füzetemet, mivel nem tellett laptopra. Jobban mondva abból a pénzből amit a szüleimtől kapok telne, de nem fogadom el, még nem is költöm, inkább dolgozok egy könyves boltban hétvégente és délutánonként kedd és péntek kivételével.  Nem kell tőlük az ég világon semmi, Susan a másik fele. Mióta kiderült miket tett velem, és előzetesben ül, rá sem néztem. Ha beszélek  Pete-el és a srácokkal sosem kérdezek róla. Pete sosem kér arról , hogy meséljek neki arról amit Susan tett, a testem és rajta a nyomok elég bizonyíték volt neki, és sosem kéri ne valljak két nap múlva  a tárgyalásán Madisonban. Este indulok vissza, mivel péntek  van, így kivettem szabadságot a boltban, az egyetemről csak hétfőn mikor a tárgyalás van fogok hiányozni, de azt leigazolják, hétvégén pedig nincsenek óráim.  Egészkor érkezik a professzor. Dickens-ről tart előadást, és imádom. Minden szavát leíróm. Mikor vége az órának, mára nem lesz több. hétfőn van elég sok előadásom egy szeminárium. Előveszem  a  telefonom mivel csörög, és Calum nevét látom rajta.
-  Caulm Hood. -szólok bele
- Anna, lenne kedved velem lenni, egy kicsit? - kérdezi
- Lenne, és mikor és hol?
- Mondjuk itt és most. - már mögülem hallom a hangját. Elmosolyodom. Mindig biztosra ment. Leteszem a telefont.
- És ha nemet mondok?
- Olyan variáció nincsen. - mosolyog kajánul, és a hajába túr. Kézen fog mint anno, és elindulunk egy számomra ismeretlen hely felé, a Central Parkban. Egy fa alatt ülünk le, csak úgy a fűbe. Elfekszem, és élvezem, hogy nem fáj mint régen fájt. Már tegnap este összepakoltam és gépem is csak éjfélkor indul, valami dilis nem tudja emberi időben indítani. Körbenézek és leesik hol vagyunk nem sokkal távolabb ott van a tó, kacsákkal, tele.
- Hová tűnnek a kacsák télen? - kérdezi
- Fogalmam sincsen, erről nem ír a Rozsban a Fogó - mosolygok rá
Ezután mint régen is mesélni kezd, a turnéról, hogy milyen csodás volt ott. Aztán rólam kérdezz én pedig elmondom mi volt velem mindig is, nem hisz a fülének, nem akarja nekem elhinni ezt tették vele. Én sem akarom válaszolom néha, de kihagyom azt, hogy van maradandó károsodása is, annak, hogy nem kaptam előbb segítséget, hogy idő kérdése, hogy eltudom e végezni az egyetemet, beteg vagyok, az orvosok szerint a verés segítette a kialakulását. És hogy pontosan minek is? A szív koszorú ereim elzáródását, azaz előbb-utóbb infarktust fogok kapni, és a doki szerint erre hiába  gyógyszerek egyre nagyobb az esély. Calum le van sokkolva.
- Én is haza akartam utazni, nem mennék együtt? - kérdezi, mire elbizonytalanodom, de végül bólintok.  Felülök, de Cal visszahúz, és rám fekszik. És megcsókol, semmi kérdezés semmi. Hirtelen. De visszacsókolok, és tetszik, imádom ahogyan csókol, az a vadság mégis lágy,a hajába túrok.
- Hiányoztál, Anna. - súgja, én pedig elmosolyodom
- Te is, Cal. - mondom
És megölel, imádom az illatát. Nem voltam őszinte Lauren-nel igen is hiányzik, és nem tudok elenne tenni, mert szeretem, és összetartozunk, ő és én. Cal haza kísér, aztán hazamegy pakolni, és a reptéren találkozunk 10kor. Lauren a kanapén ül, és kéri meséljek. A mese délután után a szobámba megyek, és kihozom a börönndőmet. Eszek egy pár falatott. Elköszönök Lauren-től aki holnap indul Angliába. Hihetetlen, hogy a legjobb barátnőm ilyen messze lesz. Ő mindig itt volt nekem és most elmegy igaz nem örökre, de hiányozni fog. Hiányozni fog, hogy ő volt az okosabb, mégis néha én vigyáztam rá. És egyedül leszek, hiába lesz itt Calum. Egyedül vagyok a világban, mert hiába volt ott a családom, ők senkik. Nem vették észre mi történik. Laur mindig velem volt, és segítő kezet nyújtott. Most ezt a kezet el kell engednem.
- Vigyázz magadra, Lauren. Kérlek. - síróm
- Nyugodj meg, Anna. Te jobban vigyázz. - mosolyog, és megölel. Nekem mennem kell. Taxival megyek ki a reptérre. Calum-öt már látom. Megölel, és megpuszil. Beccsekolunk, és várunk. Mikor végre beszállhatunk, én ülők az ablak mellé. Cal megfogja a kezemet. Fél óra múlva felszáll a gép. Alig van rajta utas. Elindulok oda, hogy lezárjam azt a valamit ami elől menekültem egész életemben, és még ma is kísért.

12.fejezet

Calum 

Hónapokkal később........

Srácok...újra itthon...New Yorkban! 
Íróm ki a hivatalos twitter oldalamra, és hozzá csatolok is egy képet. Mot érek haza a turnéról., ami érintett néhány európai fővárost is nem csak amerikait. A bandám a Games nevet viseli. Ők kerestek maguknak énekest, lám kaptak engem. A srácokkal remekül megvagyunk. De valaki örülten hiányzik. Anna. Nem tudom kiverni őt a fejemből. Nem hagy aludni se már lassan. Minden dalom róla szól, és minden lányban őt látom, pedig próbáltam nem őt látni. Szeptember van. Ami ha minden igaz, ő most a Columbián tanul, itt New Yorkban. Bármikor láthatom majd., mivel a stúdió egy utcányira van az egyetemtől.  Leszállok a hajóról, és elindulok haza. Itt Manhattenbe bérel nekem lakást a stúdió. A fiúk nem sokkal laknak tőlem arrébb. A házban odamegyek a lifthez, és beszállok. Megnyomom a 20as gombot, és már megy is fel az emeletre a lift. Kiszállok, és odamegyek a lakás ajtómhoz. A gitáromat, és a táskámat leteszem, a kulcsot elfordítom a zárban, és belépek. Nem változott semmi. A ruhák ott vannak ahol hagytam őket, pár hónapja. A könyveim is, és persze a Times is itt van, Anna McAdams versével. Ledobom a táskámat meg a gitárt, és elmegyek fürdeni, vagyis inkább zuhanyozni. A víz alatt állva van időm gondolkodni mit csinálok az egy hónapos szünet alatt. Haza megyek majd Madisonba is egy hétre az biztos.  És megkeresem Annát is. Annyira jó lenni őt végre látni. Kiszállva a zuhany alól keresek egy tiszta alsót és beugrok az ágyba.


Másnap délben kelek fel, legjobb barátom hívására.
- Ezra  - morgok bele a telefonba
- Calum, nyisd ki az ajtódat itt vagyok már egy órája. - és leteszi. Ezra pár napra jött hozzám, mielőtt elutazna Houstonba A NASAhoz. . Az én bolond haverom.  Kimegyek és ajtót nyitok neki. Ezra hosszú haja most is  göndör, és kockás inget visel, csőnadrággal, és valami idióta színű felsővel.
- Cal, cimbi - ölel magához.
- Ezra, ne buzulj. - jelentem ki
- Van csajom. - mondja, mire a szemet forgatom.
Leül a kanapéra.
- Van kajád? -kérdi, mire a fejemet rázom és kijelentem h megyek veszek valamit, ő pakoljon csak ki. Felveszek, egy fekete Nadrágot, az egyik zenekaros felsőmet, és egy bakancsot. Elrakom a telefonomat, és ezután elindulok. Gyalog megyek. Az utcán nem ismert még eddig fel senki, nem mintha bajom lenne vele, imádom a fanokat. Előveszem a telefonomat az idő miatt, és akkor meglátom őt. A haja még mindig göndör. Rövid fekete ruhát visel, bakanccsal. A sminkje a régi, de a járása. Tisztább. Mintha minden rendbe lenne vele, fizikailag. A mozgása, rendben van, nem jár már úgy mintha minden fájna neki.  Bemegy egy kávézóba, én pedig követem. Mögé állok be a sorba.
- Egy Lattét kérek elvitelre, mondja és már fizetni, de én megelőzöm.
- Lesz még hozzá, egy hosszú kávé is. - mondom, és odaadom a pénzt az eladónak. Anna meg sem szólal. Nem is nézz rám, nem csinál semmit. Elveszi a kész kávéját. Mond egy halk köszönömöt, és távozna. Anna beszéljünk, gyere ülj le. - kérem. Rám nézz,, végre engem nézz, és bólint egyet.
Ő választ helyet, én pedig előtte foglalok helyet.
- Meséj, Calum Hood. - mondja, és hallom a hangján hogy mosolyog
- Zenélek. - mondom
- Azt hidd el Calum tudom. A suliban mindig a ti számaitok mentek. - mosolyog
- Tetszik? - kérdezem
- Kinek írtad a dalokat? - kérdezi szem rebbenés nélkül.
- Neked. - válaszolom
- Nem volt senkit? - kérdezi, mire a fejemet rázom
- Neked?
- Stuartal randiztam egy két hónapig, de semmi komoly. - mondja, persze ahogy lelépek az  kis nyomi ráhajt
- Veled, mi történt?
- Leérettségiztem, aztán írtam még verseket. A Columbiára járok. - mondja, én pedig bólintok
- Eljössz velem holnap valahová? - kérdezem
- Holnap nem jó, Lauren jön, New Yorkba.  -mondja
- Vele mi lett?
- Lauren Cambridge-be fog járni, matekra.
Még beszélgetünk, de engem Ezra folyton zaklat, hogy mikor megyek már, így ott kell hagynom a lányt. Keresek valami kajáld át ahonnan szerzek enni, és már megyek is haza. Ezra a tévét nézi, és valamit nagyon mutogat. Mi vagyunk benne, ebbe nincsen semmi új. A koncertekről beszél a menedzser, hogy mennyire jól sikerültek. Még ha nem sikerültek volna jól, milyen lebaszást kapnánk. A nap további részében Ezrával videójátékozunk.  Este rendelünk pizzát, és játszunk tovább, azonban nyolckor kapok egy smst a banda itthon lévő tagjaitól, hogy feljönnének hozzám, de íróm, hogy nem jó. Ezrát régóta nem láttam, és hiányzott a pasis délután mikor csak ketten vagyunk. Ezra eljött néhány koncertünkre itt az Államokban, és egyre Európában. Éjjel egykor fekszünk le aludni. Mindenki megy a saját szobájába. Lezuhanyzom, majd felveszem az alsónadrágomat. Előveszem a telefonomat, és mint minden este írók egy üzenetet Neki. Nem várok rá választ, de most megérkezik.
Jó éjszakát, Calum Hood. - Anna 

Sziasztok! 
Nem lett túl esemény dús rész, de remélem tetszett:) 

11.fejezet

Anna 



 Sírva mentem haza. Elhagytam életem legnagyobb szerelmét. De nem lehetünk együtt. Így is fáj amit eddig kaptam. A bordáim, tudom, hogy valami nincsen velük rendben, az ütései amit akkor kaptam mikor megtalálta Cal pólóját. Aztán még az övvel kapott ütéseim se gyógyultak be,de minden nap kapok. Mikor hazaérek megint nincsen otthon senki,csak ő. 
- Mi ez? - dobja nekem  a Columbiától kapott levelet. 
- Egyetem - válaszolom 
- Itt akarsz hagyni? Hogy ennyi pénzt öltem beléd? Ezzel hálálod meg? - és egy pofon. Az arcomhoz kapok, de fáj a hirtelen mozdulat. A földre lök, de én nehezen felállok. 
- Milyen pénzt? Az anyámék pénze, ennyit még számítok nekik. - köpöm felé a szavakat, de persze ezt nem kellett volna. 
 - Feleselsz? Nekem, te kis kurva. És hol van a pasid? - röhög bele  a képembe. - Csak nem rajta kapott valakivel 
- Ehhez, semmi közöd Susan - ordítok rá, és folynak a könnyeim 
- Kivel ordítsz, Anna? - és még egy ütés de ez a földre lök. belerúg azt oldalamba, mindenhová ahol ér. Már nem érzek fájdalmat. Nem érzek semmit. Tegnap is beleájultam a fájdalomba. és jobb lesz most is, nem érzem amit felem tesz. Eltudom felejteni. És nem is fáj. Lehunyom a szemem. Még hallom, hogy egy autó áll meg a ház előtt, de ennyi semmi több. Kikapcsolok.  


Lauren 

 Jake-et, Anna öcsét hoztam haza. A srác aranyos, de az a két év ott van köztünk. Átjött hozzánk, segítettem neki tanulni matekból. Együtt szállunk. 
- Bejössz? - kérdezi, mire csak bólintok. 
Ő megy elől, kinyitja az ajtót, és meg is áll ott. 
- Jake, mi az? - kérdezem, de én lefagyok. Legjobb barátnőm a földön van, az orrából folyik a vér, a karja, tiszta lila folt, ahogyan a hátán ott vannak ütés nyomok. Susan pedig ott áll fölötte. kezében egy övvel. Nem kell sok és leesik. Tudtam, hogy náluk valami otthon nem okés, de azt hittem Pete az aki bántja őt, és nem fordítva. Jake-et félre lököm, és az anyát is Anna mellől. legjobb barátnőm fölé hajolok, akinek már lassú szinte nincsen pulzusa. Előveszem a telefonom, és hívóm a mentőket. 
Jake-től megkérdezem a címüket, de egyből átveszi a telefont és elmondja. 

A mentősök itt voltak már 5 perccel később. Annát hord ágyra tették, és elvitték. Jake ment vele a kórházba mivel én nem mehettem. A mentősök hívták a rendőröket, Susanhez mivel az erőszak történt kérdésre, igennek feleltem.  Felhívtam többször is Calumöt, de nem veszi fel. Egyszer sem vette fel. Hiába hívtam. Mikor már azt hittem van remény kinyomot.  
Pete akkor érkezett meg mikor a rendőrök,így én elindulhattam a kórházba.

Anna

 Mikor felébredtem, fehér falak vettek körül. Nem éreztem fájdalmat, sőt semmit. Meghaltam volna? Nem nem volt ekkora szerencsém. Egy gép hangját hallom. lenézek és a karom be van kötve, ahogyan a mellkasom is körbe van tekerve. Pete ül mellettem. 
- Pete - szólok a nagybátyámnak, aki egyből felém kapja a felét. 
- Jól vagy, szívem? - kérdezi 
- Nem érzek semmit. - mondom 
- Emlékszel mi történt? - kérdezi, erre bevillan minden, Calum ahogyan elment,ahogy nem engem választott. És Susan, az, hogy feltudtam volna adni. 
- Igen. - mondom 
- kimegyek szólok a rendőröknek - mondja, rendőröknek? Mi történt, nem akarok rendőröket. Susan meg fog ölni, ha megtudja. 
Két tiszt jön be, egy nő, és egy fiatal férfi. A nő leül Pete helyére, a férfi viszont áll. A nőnek szőke haja van, és nem egyenruhában van, de a jelvénye látszik. Szépen van kifestve, kiemeli a kék szemét. 
- Szia, Anna, én Melanie Smith vagyok, de neked csak legyen Mel. - mosolyog. - Feltennék, neked pár kérdést. 
Bólintok.
- Mióta bántott? - kérdezi, én pedig visszaemlékszem. 12 évesen ideköltöztem, 14 éves voltam mikor először megvert, csak mert kisminkeltem magam. 
- 3 éve - mondom mire megdöbbenek. 
- Miért vert? 
- Mindig másért. - mondom 
És ezután jönnek a hülyébbnél hülyébb kérdések, de azt akarom elmenjenek. Nem vagyok rájuk kíváncsi, egy ember van aki érdekelni, de őt én hagyom hidegen, hát akkor nem mindegy? Egy valaki van akivel ezekről akarok beszélni, de az a valaki túl messze van. 

Sziasztok! 
Hogy tetszett a fejezet? Kinek nyerte el  a tetszését? 
Remélem nem volt nagy baj, hogy váltottam szemszöget, de valahogy így nem maradtak megválaszolótlan kérdések. 
Puszi:Anett.x.x.x
 

 

10.fejezet

Calum 

2 hónappal később.....

Hogy mondjam meg neki? Hogy mondjam el azt, hogy felhívót egy kiadó, hogy látták a videómat a netten, és lenne egy bandájuk amibe pont énekest keresnek aki én lennék? És hogy mondjam meg neki, hogy igent mondtam? És azt főleg nem tudom, hogy mondjam el, hogy hétfőn már ott kell lennem. Pont most mikor Anna ennyire kezd szétesni. Ahogy ma kinéz. Valami nagyon nem oké, otthon náluk. Ahogy ott látom a szekrény ajtót, és Laurent fogja, mivel ahogy észre veszem nem áll stabilan. Tisztán látszik, hogy a háta még mindig fáj. A gipsz a kezéről lekerült már. Fekete egyberuhát visel, és egy szürke kardigánt hozzá, a szokásos erős smink, és a haját kivasalta. Laurennek mennie kéne, így odafutok hozzá.
- Átveszem - tátogóm, mire Lauren hálásan mosolyog.
- Hogy vagy ma? - kérdezem
- Jól - mondja Anna arcán mű mosollyal. Látom, hogy egész este sírt és nem aludt semmit. - Tegnap este Felhívót a Columbia, olvasták a versemet.
Szinte el sem hiszem amit mond. A Columbia felhívta, az egyik legjobb egyetem az országba és messze van innen Madisontól ahonnan mindig is elakart menni, és főleg közel lenne hozzám New Yorkban. És már megint, hogy mondjam el ezt neki, hogy itt hagyom mikor járni is alig tudd.
- Mi történt? - kérdezem
- Leestem a lépcsőn. -tudom hogy hazudik, de nem teszem szóvá. Péntek van, és az első óránk közös, még pedig történelem. Austin már bent van a teremben  és a tanárnővel beszélget.
Leülünk a helyünkre a leghátsó padba. Anna megfogja a kezemet, és csak nézz ki a fejéből
- Mondanom kell valamit. - kezdek bele, még van időm bőven. - kaptam egy ajánlatot. Zenélhetnék, Anna és ez maga lenne a csoda. Énekes lennék egy bandában.  És hétfőn indulnom kell.
- Szóval már döntöttél is? - kérdezi mire bólintok
- Hova mész?
- New York, fizetik a szállásomat addig ameddig nem találok lakást.
- Tudod miért kereset a Columibia? - kérdi - Felvennének irodalom szakra ösztöndíjjal, olvasták a versemet a Times-ban és kellek nekik. Érettségi után azonnal mehetnék oda, nem kellene tovább várnom, kapnák kollégiumi szobát.
- Ez nagyon jó, Anna, örülök neked. - mosolyog rá
- Én is, neked Calum Hood. - mosolyog rám.

**

Éppen most csengetnek ki. Az utolsó iskolai ének órám volt. Az utolsó napom gimnazistaként végett ért. És Annát is itt kell hagynom, és nem tudom fogunk e mi még valaha  találkozni. Anna ma egész nap agyalt,láttam a tekintetét akkor ilyen ha agyal valami, valami fontos dolgon. Az idő amit együtt voltunk maga volt a csoda. Soha nem hittem hogy lehet valakit annyira szeretni. Ezt a lányt aki olyan szép verseket ír, mint ő. És olyan művelt, egy csoda az a lány.  

- mehetünk? - kérdezem a csodámat 

- Calum beszélnünk kell. - mondja, és kéri sétáljunk egyet. Én bólintok, félek attól vajon mit fog mondani. Kéz a kézben sétálunk egészen egy pontig. 

- calum, ezt - mutat kettőnkre. - hagyjuk. Elmész kezdesz egy új életet, csupa csodás lánnyal benne, mi pedig találkozni se tudnánk, Cal. 

- Szakítasz velem? - kérdezek rá az egyértelműre. 

- Igen. - válaszol 

- Rendben - bólintok 

Ránézek, és tudom, hogy ő sem ezt akarja, nem akarja, hogy abba hagyjuk, de elmegyek. A zenét választottam nem őt. De ő is a Columbiát választotta nem engem. Mindketten mást választottunk, más van a fontossági sorrend első helyén. De nem tudom így elengedni. Magamhoz húzom, és megcsókolom. A csókunk lassú, és mély. Tudjuk, hogy ez az utolsó, hogy több nincsen. Anna a hajamba túr, én pedig a derekát fogom meg. így állunk, ám egyszer elered az eső. De mi akkor sem hagyjuk abba. Anna haja teljesen elázott. Rám nézz. Puszit nyom a számra, és már el is indul, az ellentétes irányba.  Visszafutok az iskolához, beülök a kocsimba. Nem tudom mit tegyek csak mérges vagyok. Rávágok a kormányra. Elveszítettem. Biztos volt, de már nincs. Miattam nincsen, mert elmegyek. Túl gyorsan megyek haza felé, a sebesség határt jóval átlépen, reménykedem rendőr nincs a közelben. Otthon a szobámba rohanok, előveszem a böröndőmet, és beleszóróm a ruháim felét. Elteszem a pénzemet. A nappaliban ott ül mindenki. Anya, apa, és az ikrek. Rám néznek, a börönddel, és a hátizsákommal a kezembe. A nővérem rohan hozzám először. Jól megölel, majd megpuszil. A bátyám, csak annyit mondd, hogy sok sikert. Anya, és apa viszont sírnak. Ők ellátnák tanácsokkal, és anya érdeklődik miért megyek már ma. Annyit mondok csak, hogy Anna. Elhagyott, és még mindig nem fogom fel. A fájdalmas búcsú után elindulok a reptérre. Útközben, egy mentő jön el mellettem. hangosan szirénázik, és a helyi kórház felé indul. Egy rendőr autó arra megy, amerről jött a mentő. 

A telefonom is cseng. Lauren az. Már háromszor is felhívót, de nem válaszoltam neki. Kinyomom mást már, a telefonomat is kikapcsolom. A reptéren már bemondták, hogy ideje becsekkolni annak aki New Yorkba megy. megveszem a jegyemet, és elindulok becsekkolni Mikor kész vagyok a gép felé megyek. Ott elfoglalom a helyemet. Előveszem az ipodomat, és zenét hallgatok, de minden egyes dal rá emlékeztet. Szinte hallom ahogyan énekli. És ekkor meghallom. Az egyik versét, írtam át megzenésítve még egy versenyre. Sajnos nem nyertünk, de külön díjasok lettünk jóban mondva Anna, a szöveg miatt. Elhelyezkedem a székben  majd elalszom, és megpróbálok nem rágondolni.

Díj

Köszönöm a díjat Kawaii Ayamii-nak a Ördögi érzelmek írójának!

Szabályok: 

• Köszönd meg a díjat, és tedd ki kitől kaptad 
• Olvasd el annak a blogját akitől kaptad 
• Írj 12 dolgot annak a blogjáról akitől kaptad(azt nem írhatod amit ő írt) 
• 12 dolog a saját blogodról! 
• Válaszolj 12 kérdésre! 
• Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban 
• Kommentelj annak a blogjára akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés, legyen az kritika, véleményezés, vagy estleg tetszésed kifejezése a lényeg az, hogy építő legyen! 
• Cseréljetek linket egymással 
• Legalább 12 embernek küld tovább

Blogok akiknek küldöm

1. Neymar and te Great Love 
2. Love...not Love? 
3. Schicksalhaft
4. Three steps to my boss
5. Murder
6. You belong to me
7. I want to be dead, but you are here
8. Flame and Fire 
9. Music is my life!
10. Málnaízű Te 
11. Enigma
12. Árnyhad

12 dolog a saját blogomról:

1. Calum idővel a blogban is híres lesz 
2. A blog vége ellégé semleges lesz, nem fogom pontosan lezárni mindenki gondolja majd tovább 
3. Anna "problémája" meg fog oldódni igaz nem úgy ahogy szerintem sokan gondoljátok 
4. A blog 20 részes lesz 
5. Lesz epilógus 
6. 10.részben lesz egy fordulat 
7. Laurent a saját legjobb barátomról mintázom 
8. Írás közben legtöbbször Halott Pénz-Elkezdeni elöről című dalát hallagattom, esetleg Radnóti-Bájoló feldolgozását 
9. Madison, ahol a történet játszódik a valóságban annyira nem kisváros 
10. Lesz még olyan rész ami Bostonba játszódik 
11. Anna szülei egyszer bocsánatott fognak kérni 
12. Azért Lorde lett Anna mert ő a kedvenc énekesnőm 

12 dolog az Ördögi Érzelmek blogról:

1. Egy lányról szól aki modell szeretne lenni 
2. A hölgyet Elizabethnek hívják 
3. Elszökött otthonról 
4. A lánynak egy bizonyos M írógat üzeneteket  
5. Andy meleg 
6. Andy-nek bejön Josh 
7. Egy bulin megismer egy bizonyos Matthew Harrist 
8. Elizabeth legjobb barátja Andy és Ann 
9. Ann jelenleg Ausztráliába van 
10. Ann ösztöndíjat kapott egy ottani gimibe 
11. Andy divattervezőnek készül 
12. Elizabeth Taylor volt régen a hölgy neve 

Válaszok a kérdésekre: 

-Olvastad a blogom?

Nem 

-Ezután olvasni fogod?

Igen 

-Mi a véleményed Elizabeth-ről?

Nekem kicsit furcsa, hogy olyan fiatalon elszökik az ember 

otthonról, és viselkedésben sem annyira szimpatikus 

- Mit gondolsz Alexander-ről?

Ő nagyon szimpatikus 

-Mit gondolsz a szüleiről?

Furcsa, hogy szónélkül befogadtak egy lányt, és a szüleinek se 

szóltak, hogy bocs itt a lányotok 

-Szerinted sikerül teljesítenie az álmát?

Igen

-Mi a véleményed a fogalmazásomról?

Érhetően fogalmazol 

- Mi a véleményed az alap történetről?

Vannak benne sablonos elemek, de vannak egyediek is 

- Van valami, amin tudnék javítani?

A ruhákat elég leírni, és nem kell róla képet is betenni 

- Hogy tetszik a design?

Tetszik, basszol minden mindenhez 

- Mit gondolsz a mellék szereplőkről?

Hát nem tudom annyit nem voltak még benne, hogy véleményt mondhassak 

- Tudnál mondani, valami építő kritikát, amit érdemes megfogadni?

Csak a képekről amit mondtam, 

12 kérdésem:

1. Mióta blogolsz? 
2. Hányadik blogodat íród? 
3. Szoktál zenét hallgatni írás közben? 
4. Hogy tetszett a blogom? 
5. Tudsz nekem írni valami építő kritikát? 
6. Ki a kedvenc szereplőd?
7. Miért ő? 
8. Mi a véleményed a fogalmazásodról?
9. Mi a véleményed a történetről? 
10. Szerinted jól választottam szereplőket? 
11. Mi a véleményed a 5 Seconds Of Summer-ről? 
12. Anna egyik versét leírjam majd  a blogban? 

9.fejezet

 

Anna 

Vasárnap a családom visszajött, így haza kellett mennem. Mivel csak este jöttek meg így kitudtam pihenni, az éjszakánkat Calummel. És persze el vitt randizni is, ami abból állt, hogy a közeli városba átmentünk mozizni. Egész jó volt  a film, de a címére már nem emlékszem. 9-re értek haza, addigra Calum már hazavitt. Csókkal búcsúztunk el, mire a pillangók tomboltak bennem. Elővettem a verses könyvemet, és írni kezdtem. Egy szerelmes vers lett. Elraktam, hogy senki ne találja meg.
Ezután pedig egy pályázatra írtam, és az anyáméknak szól, tudom ha megnyerem a Times-ba fog megjelenni a vers, és emlékszem azt a szüleim mindig is olvasták. . Azt beraktam a táskámba, a többi tancucommal együtt.  Mikor hazaértek már lefeküdtem, nem akartam velük találkozni, mert eszembe jutnának anyámék akik ide raktak

Másnap reggel a fürdőszobába mentem ahol elvégeztem a szokásos dolgokat majd a szobámban felvettem egy fekete nadrágot aminek hosszú a dereka, és egy haspólót. Egy fekete farmer kabátot kaptam még magamra.  A táskámat a vállamra kaptam. A konyhába csináltam magamnak reggelit amit elraktam a táskámba, és az ablakból látom Calum autóját. Köszönök, majd kimegyek. Calum ma felhajtón áll. Beszállok mellé, és már el is indul.  Calum kezd beszélni, már nem is tudom miről. Össze vissza beszél, de annyit kiveszik, hogy a tesójáról van szó.  Az iskola parkolójában megáll, és rám nézz. Együtt szállunk és megfogja a kezemet. A lányok tekintetéből sugárzik a féltékenység, én persze ehhez nem vagyok hozzá szokva.
Első óránkra irodalomra megyünk. Cal leül, én pedig a teremben ülő Mrs.Brookshoz megyek. Odaadom neki a verset a családomról, megköszöni, és elmondja, jövőhéten a Times-ban megtudjuk az eredményt. Leülök Cal mellé aki megfogja a kezemet, és közben írja a matek háziját.

**

Ebéd szünetben találkozom Calummel újra. 

- Nincs ma töri tanár, így ének óránk lesz - üdvözöl ezzel a számomra súlyos hírrel. 

Lauren persze örül, hisz' ő ki nem állhatja a történelmet, és az éneket viszont szereti. Én vagyok az egyetlen akinek nem tetszik a hír, így csak én hisztizek.  Óra előtt 5 perccel már a terembe vagyunk, és leülünk a helyünkre. Calum kezében a szokásos gitár. Mindenki megjön a tanárnővel együtt. Dalokat éneklünk, majd közli mindenki mehet engem és Calumöt kivéve. 

- Gyerekek, lesz egy pályázat miszerint verseket kell megzenésítve előadni. Arra gondoltam Anna egyik versét megzenésíthetnéd Calum. - mosolyog a tanárnő, nekem pedig leesik az állam, ez az én versemet akarja?

- Én benne vagyok- mondja Cal, mire én is bólintok. 

- Jól van gyerekek, péntekre kérem a verset, és hétfőre pedig a dallamot hozzá. Mehetek. 

Felállunk és már megyünk is ki a teremből. Lauren  és a barátja már hazamentek, de nekem meg Cal-nak szakkörünk lesz. A könyvtárban már mindenki ott van rajtunk kívül. Helyet foglalunk és Austin már meséli azt hogy milyen volt Németország, és vett magának ott kint egy könyvet. Azután Hilary beszél a Szürke ötven árnyalatáról, persze nem nagyon nyeri el a sztori senkinek se a kedvét. Ezután Mrs.Brooks a versemet olvassa fel, a versenyre, és már mehetünk is.  Calum visz haza, és félve veszem észre nincs itthon senki Susanon kívül. Megcsókolom,  a barátomat majd ígérem hívóm. Nehezen de fél kézzel felteszem a táskámat  a hátamra. Belépek az ajtón. Leteszem a táskámat miközben a cipőmet próbálom kikötni. Susan hangját hallom. És közben hozzám vág valamit. 

- Ez mi? - kérdezi 

Egy vers, Calumről. 

- Csak egy sima szerelmes vers. - jelentem ki flegmán 

- Melyiknek? - kérdezi 

- Egy van. 

- Ne merj velem így beszélni, te kis kurva! Egy van? Ne nevettess 

- Egy van, és képzeld ő is szeret engem! - válaszolom, mire pofon csattan az arcomon. A begipszelt karomnál fogva rángat ami a kelletnél jobban fáj. Rángat a szobámba ott a földre lök, és persze, hogy a karomra esek, megfog valamit, mire a hátamra csap azzal. Ötször teszi meg ezt, nekem pedig folynak a könnyek az arcomon. És nem tudom letörölni őket, csak menekülni szeretnék, nem jön a megváltó halál. Pedig most meghalnék itt hagynám a fájdalmamat. Bántó szavak is elhangzanak. Ez egy normális nő és mégis ilyen.  Abba hagyja, és felrángat a földről. A karom is fáj, de ennél nagyobb baja már nehezen lehet, a hátamat viszont nem érzem. 

- Csak, hogy tudd hol a helyed és kivel beszélsz. - mondja a szemembe, és kimegy. A fürdőbe megyek, és megnézem a hátamat. Lila folt az egész, hozzá se merek érni, mert félek mi lesz. Elkezdem írni a leckémet, és tanulni holnapra. Mire kész vagyok elmegyek fürdeni, de nehezen mozgok a hátam miatt. Nem tudom, hogy tehette ezt velem. Megpróbálok lefeküdni, de nem sikerül a fájdalomtól pedig könnyezni kezdek már megint. A hasamra fordulok, és úgy próbálok meg aludni, de nem sikerül. Meghallom a telefonomat, Calum írta a szokásos kis levelét. Nem válaszolok neki. Megpróbálok aludni de nem nagyon jön álom a szememre. Elkezdek írni egy verset. Elég hosszú lett, a címe pedig Rózsa mindenkinek szól. Mondhatni egy utolsó levél, amire most szükségem van. Nem tudom meddig élek még ebben az életben. Lehet szólnom kéne Calumnek erről az állapotról, ez lenne fair vele szembe,  de viszont a családom többi tagjával nem tudom ezt megtenni. Tudom, hogy Calum egyből a rendőrségre menne, de nekem nem menne, így maradok így ebben az állapotban, ilyen elveszett. 

8.fejezet

Calum 

Reggel, a napsugarai ébresztettek fel. Ahhoz képest, hogy ittam nem vagyok rosszul, igaz csak egy pohár whisky volt. Annát ölelve találom magam. Emlékszem mi történt tegnap este, és ez mosolyogásra késztet. A lány akit szeretek végre megcsókolhattam. Mindketten ruhában vagyunk. A lábaink összetűzve. Anna haja eltakarja az arcát, de a levegő vételéből észre veszem, hogy nem egyenletes mint mikor alszik. fent van. Belepuszilok a hajába, mire mozogni kezd. Megfordul, és velem szembe van. Mosolyog  a szemei pedig boldogan csillognak.  Felé hajolok, és megcsókolom. Szűzies csók ez, nem sietem el. Élvezem a csókot, és próbálok nem azon rágódni, hogy milyen íze lehet a számnak így reggel.  Miután elhúzódom Anna felül. Én is így teszek.
- Akkor most mi van köztünk? - teszi fel a kérdést.
- Nem...tudom. De az biztos, hogy nem barátság. Nem tudnék a barátod lenni ezek után. - mondom
- Én sem. - jelenti ki
- Akkor...Anna McAdams, ha hazamentünk Madisonba, eljönnél velem egy randira? - fogom meg a kezét.
- Igen, Calum Hood. - mosolyog. Megölelem.  Közli, hogy elmegy fürödni, és visszamegy a szobájukba. Én is elmegyek lefürdőm. Megmosom a hajamat, is amit miután kijöttem megszárítók. Egy pólót veszek fel, aminek az ujjai feketék, a többi része pedig fehér. Egy fekete nadrágot kapok még fel, és a tornacipőmet. A fürdőbe megmosom a fogamat.  A szobában leülök az ágyra ahol felhívóm anyát, hogy minden oké. Ezután Ezrát hívóm,  legjobb barátom nem veszi fel a telefont. Ma este megyünk vissza, mivel holnap reggel érkeznek Anna nevelő szülei, és nem akarjuk, hogy bajba keveredjen. Kimegyek a szobából, és bekopogok a szemközti be. Lauren nyit ajtót. Szoknyát visel, egy Rihannás pólóval, és balerina cipő van rajta. A sminkje pedig átlagos.  megjelenik Anna. A haja össze van fogva, fekete földig érő szoknya van rajta, egy fehér pólóval. A cipőjét nem látom. A sminkje pedig a szokásos. Mikor meglát elmosolyodik. Én is így teszek. Hirtelen ideges leszek. Nem tudom mit kezdjek. Anna felém jön, és megölel. Alig 1 órát voltunk egymástól távol, de máris hiányzik.  Megfogom a kezét, amelyiken nem a gipsz van. Lauren zárja be az ajtójukat, mi pedig elindulunk reggelizni. Az ebédlőben nincsenek sokan. Anna megy és foglal helyet, én pedig viszek neki kávét, és magamnak. Ezután viszek magunknak rántottát, Lauren is megjön, és ő is elindul magának enni valóért. Elkezdem enni a rántottát ami nem is olyan rossz, de ettem már jobbat is. Anna csendben eszik. Lauren is megjön, de ő smsezik, nem is figyel ránk igazán.
- Mi volt tegnap? - kérdezem
Anna megáll az evésben.
- Nem voltak hozzám túl kedvesek. - mosolyodik el savanyúan
- Értem - nyúlok a kezéért és megszorítom.Miután befejeztük a reggelit, kimegyünk Annaával sétálni. Lauren azt mondta nem jön. Néha megállunk, olykor-olykor csókot is lopok tőle, de sajnos hamar vissza kell menünk a Hotelbe. Anna megy a sajátjába, és én pedig az enyémbe. Nem hoztam csak egy hátizsákot, így a tegnapi ruhámat, meg a fogkefémet, és a töltőmet beleteszem,  és már megyek is ki. Lemegyek a halba, ahol a recepció is van. Egy Hosszú barna hajú lány áll a pult mögött. Nem sovány, de nem is dagadt olyan pont jó. kedves arca van. Ruhaként pedig a Hotel egyenruhájában veszít. leadom neki a kulcsot, és kifizetem a szoba másik felét. Lauren is Anna is megjön. Ők is elrendezik amit kell, majd elindulunk.  A reptér felé, nem beszélgetünk Anna a kezemet fogja, végig. Látom rajta, hogy nagyon ki van valamitől, de nem hajlandó elmondani, én pedig nem kérdezem ha elmondja elmondja.  A taxit én fizetem ki míg a lányok elindulnak a jegyeket átvenni. A reptér hatalmas. A gépünk fél óra múlva indul, és már ellehet kezdeni beszállni. Anna ugrik a hátamra. Adok egy puszit az arcára majd elindulunk. A repülőn Anna és én egymás mellett vagyunk a turista osztályon, míg Laurennek összekeverték a jegyét valakiével így ő az 1.osztályon utazik. Anna ül az ablak mellett. Kifelé nézz, és látom az arcán, hogy valami nagyon rossz neki, valami nem jóra gondol. Én elindítom a székbe szerelt DVDét, amin jelenleg a Beavatott  című filmet nézem. Anna is egy után elkezdi nézni, de mire a végére erünk már szállunk is le. Nem kell a cuccainkért menni, mert  táskáink megfeleltek kézi poggyásznak. A kocsimhoz megyünk. Annaékat hazaviszem, majd utána én is hazamegyek.  Este nyolc órakor lépek be az ajtón. Anya, és apu meg a nővérem lent vannak és a tévét nézik. Kukorica a kezükben,a nővérem colát iszik, míg anyuék boroznak.
- Sziasztok! - köszönök
Mindenki visszaköszön. Felmegyek a lépcsőn, és Jared szobájából kilép egy lány. Köszönök nekik, és ők is így tesznek. A szobámban levetkőzöm majd lefekszem aludni, de nem jön álom a szememre. Túlságosan foglalkoztatt a kérdés mi történt New Yorkban. Előveszem a telefonomat, és írók megíróm Annának a szokásos írásomat. Leteszem a telefonomat, és megszólal a telefonom. Anna neve villog a képernyőn.
- 30 perc múlva, a tónál, ahová először vitelek, ott találkozunk. - és leteszi. Honnan tudja, hogy elfogok menni? Hülyeség úgy is elmegyek. A Batmanes pólómat magamon hagyom, és a farmeromat veszem vissza, majd  a szobámban található bakancsomat veszem még fel, és egy kardigánt.  A telefonomat elteszem. Kinyitom az ablakomat, és lemászik a növény segítségével ami a ház falára nőt.  Elindulok gyalog arra felé, a kerteken át. 5 perccel előbb érek oda, de Anna már ott van. Felém fordul, és könnyes a szeme. Odafutok hozzá, és leülök mellé. Magamhoz ölelem.
- Mi a baj? - kérdezem.
Érzem ahogyan jobban szorítja a kardigánomat. Szipog, és tudom a pólóm is könnyes lesz, de nem érdekel.
- Calum, én nem kellek a saját anyámnak, mert a múltra, és a szenvedésre emlékeztettem. - sírja. , én pedig még jobban magamhoz ölelem őt. Simogatom a hátát.
- Ez az egy rohadt mondtad jár a fejemben, Cal! Nem tudom kiűzni onnan. - sír. Megfogom az arcát a két kezem közé, ahogy szemeibe nézek kezdek elgyengülni.
- Anna,szard le őket. Nem tudják milyen egy csoda vagy. Nem tudják mekkora csodát csináltak ők együtt. Szard le őket, tudom nehéz mondani, de nehogy merj rájuk még egy könnyet pazarolni vagy baj lesz ám! Anna ha még egyszer sírni mersz miattuk, én visszamegyek New Yorkba, és kapnak tőlem a fejükre. és tudod mikor fogják bánni, hogy eldobtak? Mikor Nobel-díjat kapsz! De nem menjünk olyan messze, mikor megszületik az első gyereked, vagy mikor férjhez mész.  Akkor bánni fogják. - jelentem ki - És tudod Anna van aki szeret, és sokat jelentesz neki. például itt vagyok én!  Én baszottul belehalnék ha lenne veled valami, de szerintem Lauren is. Mi szeretünk, Anna  És ezt ne feled.
A szemeimbe nézz a monológom végén. Elmosolyodik, és letörli a könnyeit.
- Egy csoda vagy, Calum Hood. - mosolyog, és felém hajol, és megcsókol.  Szűzies csók ez, egyikünk sem viszi túlzásba. És ha tehetném itt és most megállítanám az időt. Odatekerném, hogy mi ketten mindig együtt legyünk, és ne kelljen elválnunk. És ha most érne a halál boldogan halnék meg őt csókolva.